túlérzékeny

Igazából az bánt, hogy azt érzem (még ha nem is így van), nem bízik meg abban, aki vagyok. Hogy végig tudok gondolni dolgokat. Igaz, hogy érzelmileg egészen más karakter vagyok, mint ő, de ez mindig is így volt. És hogy nem az a lényeg, hogy én ki vagyok, és igazodna ahhoz, hanem nekem kell beleférnem az ő világába. Nem a középutat keresi.

Hogy harcol az ellen, hogy olyan legyek, amilyennek ő nem szeretne. De könyörgöm, ha pótlékot keresek, de attól érzem jól magam, akkor elfogadná, hogy attól érzem jól magam. Nem szeretném ezt, de most még biztosan nem tudok egyértelmű választ adni neki. És nem várja meg, hogy elmondjam, hol is tartok, hanem egyből véleményt fogalmaz meg, amiben van sok igazság. Pénteken is láttam olyat a buliban, aki szerintem kamuzik. De most, aközben, hogy tesztelgetem magam, és figyelem a reakcióim, a mások reakcióit rám, nagyon sérülékeny is vagyok. És ezt nem érti. Nem érti, hogy most egy kicsit vigyázni is kell rám, és nem azzal, hogy egyből a fejemhez vágja a veszélyeket, a nemkívánatos helyzetet, hanem azzal, hogy megbízik az ítéletemben. Nem ezzel fog távoltartani attól, hogy olyan legyek, akit nem akar. Lehet, hogy ez van az egész mögött. De én nem is vagyok olyan. Ha meg mégis, hát úgy kellene elfogadni engem.

Én pedig nem tudok erős lenni vele szemben. Még nem tudok.