Végigdühöngtem a mai napot.
Nem tudom lenyelni neki. De nem is akarom. Pláne, hogy bárki olvassa el a Kr.-val folytatott beszélgetést, felháborodik, és nem rajtam.
Gondoltam, bár teljesen sose lehet rá felkészülni, hogy amikor úgy döntöttem, én elindulok ezen az úton, talán el fogok veszíteni embereket.
De rá kell jönnöm, hogy ettől sem fog megváltozni semmi.
Ha kellek valakinek az életébe, akkor így kelljek. Ez vagyok én.
A makacs, a szenvedélyes, a mániákusan mindent érteni és rendszerbe szervezni akaró, az érzelmes, a néha érzelgős, a nyitott, a szeretni képes és akaró, az érzelmeit kimutató, a néha túlkontrollált, a szégyenlős, az erős, a szavakat imádó, az érzékeny, a hirtelen haragú, a sokat gondolkodó, a félelmet gyűlölő, az állítólag okos, a humort értő, a férfiaknál a nőket érzelmileg és fizikailag izgalmasabbnak gondoló: én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése