2013. január 6., vasárnap

nosztalgia

A logisztika suliban az egyik tanárom folyton felhozza a Kádár-korszakot. Különösen ambivalens a viszonya. Egyfelől, mint polgári, sőt nagypolgári család leszármazottja, mélységesen elutasítja, de közben a fiatalsága is ahhoz az időhöz kötődött, és valahogy azt is gondolja, hogy az átláthatóság, a kiszámíthatóság, a munka és erőfeszítés szükségessége és tisztelete miatt akár minta is lehetne, mivel az ellenkezőjében él most.
Mindenesetre előjöttek az én emlékeim is a korszakról. Nem sok, gyerek voltam még, de azért vannak, mert annyira meg nem voltam már gyerek.
Innen jött, hogy eszembe jutott a '80-as évek közepéről-végéről egy Kern-paródia, amin emlékeim szerint én is visítva röhögtem, nemcsak a családom. Most megkerestem. Még mindig sírok tőle a röhögéstől. Akinek sejtése sincs termelési értekezletekről, Kádár-korszakbeli ünnepi beszédekről, annak nem lesz vicces. Hiába no, a humor kor- és ismeretfüggő...
Remélem, szerzői jogokat nem sértek a közléssel, inkább a tisztelet jeléül Verebes Istvánnak és Kern Andrásnak, íme a MŰ:

Ünnepi beszéd
Írta: Verebes István,
Előadja:Kern András

Kedves Pentések, kedves Pentésnők, tisztelt Szelényeink, Matláfok!

Engedjék meg, hogy a Hanarvekényési Pörge-mörge részéről így elpüfélhessem Önöknek a Hanarveknyésiek szívből jövő sunyáit.

Meggyőződésem, hogy e mostani bélgamáción nyílvánosan is elpotálhatjuk, hogy noha a vronyás idén szilanyásként jött, a gárzaki mégis elegendően telmekós, és már herfel a dumóef. Idén már zselenyákkal pötéltük a poslát, a posla bényét, és a poslabényen belüli rugányt. Nemhiába zodáltuk a dernyét. Rogodásaink, zögördéseink most már végre kumálnak.

A magam részéről kifetyélhetem, hogy nem doláztuk el a herfelést, eleget tettünk a harmadik szusonkó meléinek, így aztán bízvást számíthatunk tilmanóra és egy kevés poslára is. A posla bénye idén talán kevesebb lesz, mint tavaly, de felgyumáltunk helyette elegendő bélges menát. Ezen a téren nincs, és nem is lehet palizsánkos bélganyáz vagy bármiféle selga-velga.

A dölmenés, a következetes dölmenés folyik tovább, és ebben a KISZ szervezet is vetlás. Vetlás, mert a hanarveknyésiek érzik a tocsolákban rejlő folonyát. Innen ígérjük, hogy gereben lesz a durmák, ha bolonyként vezéljük a csumót, és nem engedjük a podolcs lenyánt.

Erről a helyről is felnyihorlunk, és furákkal élünk a legmagasabb szedál felé, vezélje keresztül a Pörge-mörgeiek dödéjét. Mert mi büszkék vagyunk a dödénkre. Ez a döde a mi dödénk. Ahogy azt Töcsek, a nagy Pöde mondta: Inkább ma több döde, mint holnap még kevesebb pumó, elvtársak!

Végül köszönöm, hogy fölszügyélhettem a dézermannt, és kívánom az egész bélgamációnak, hogy még nagyon sokáig desledonyáljon a ribán.

Éljen a bedő, éljen a törentárpödle, éljen a tonásmenásvekernye, éljen a nyefke.

1 megjegyzés: