kontraszt

Itt van az anyám a másik szobában. Váratlanul állított be, hogy megnézzen, mert beteg vagyok lassan egy hete. Nem vártam. Nem voltam felkészülve rá.

Ha náluk vagyok, játszom a szerepem. De itt ez a lakás az otthonom. Itt én vagyok, azonos vagyok kívülről is a gondolataimmal. Ott nem. És amikor "az otthon" jön ide, nagyon látszik a kontraszt.

Ma gépem letöltött 2 melegfilmet. Bele se merek nézni, hogy jók-e a file-ok egyáltalán, mert bármikor megjelenhet a hátam mögött.

Fogalmam sincs, hogy mondanám el neki, hogy - ahogy egyre inkább kinéz - meleg vagyok... ha egyáltalán el akarnám mondani. Mert nem akarom. Szörnyű, de nem áll olyan közel hozzám, hogy el akarjam. Talán egyszer, ha valakit fel akarok majd vállalni, akkor elmondom. De addig nem hiszem, hogy elviselnének még egy "abnormális" gyereket. Tudom, hogy a saját csődjüknek veszik a bátyám alkoholizmusát is, hát akkor mit szólnának hozzám? Nem próbálom ki, hogy tévedek-e. 
Azt meg el is felejtettem közben, hogy mennyire tiszta ideg vagyok: holnap éjszaka lesz Amerikában az L utolsó évadának utolsó része, és én már alig bírok magammal, hogy lássam. Minden abban fog eldőlni. Az egész 6. évad egy irányba haladt végig, és még mindig nem tudom, mi lesz a vége.... ÁÁÁÁÁÁ.
Kész. Nekem annyi. Fan lettem... :)
Az vajon nagyon gáz, hogyha a Youtube-on megnézek egy összevágott videót, akkor a pár másodpercenként váltó képekről, jelenetekről megmondom, melyik évadban van, néha azt is, melyik részben?
:))