Megint magammal foglalkozom. És nem vele. Ez jó.
Nehéz ez a hullámzás, bár általában nem tőlem függ. De egyre egykedvűbben figyelem, ahogy átlép határokat. Én a helyében biztos nem fordultam volna hozzám, még akkor sem, ha tényleg én volnék az egyetlen, akitől kutyaügyben tanácsot vagy segítséget kérhet. Észrevétlenül - a maga számára - használ engem. Pedig tudom, hogy nagyon nem akar. De nálam támogatást talál, ezt tudja, és használja. Tudja, hogy ha már belekezdek, és ráveszem magam, hogy segítsek, akkor sok minden lehetőség kinyílik számára.
De ilyen vagyok. Nem vagyok hajlandó harcolni magammal. Én nem. Tegye meg ő.
Tegnap láttam a Bizsergés c. filmet. Olyan jó volt. Annyira nekem szólt. És arra is rájöttem, hogy nekem tényleg kell egy nő. Egyre kisebb a kérdőjel. Csak nem tudom, honnan szerezzek.... :)
És végre a hormonok is csitulnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése