Beteg a kutyája, és persze pénze nincs neki orvosra, mert az anyja nem ad rá. Felajánlottam, hogy adok. Elvittem neki. Józanító volt. Látszólag annyira nem érdekli ez az egész, annyira könnyedén vesz dolgokat. Tudom, hogy csak kicsit látszólag, de hozzám képest ő egy érzelmi analfabéta a felszínen. Ezért is örültem, hogy kutyája lett. Az megtanítja az embert egy csomó mindenre. Érzelmeket is kifejezni, megélni. Komolyan józanító volt. Kicsit nem vagyunk jóban, Isten és én, de lehet, hogy mégis tudja, mit csinál. Én vagyok az egyetlen, akihez kutyaügyben fordulni tud, de még az is én vagyok, aki meg tudja kérdezni tőle: kell kölcsön pénz?
Józanító volt. Rám is fért a mai délelőtt után... Oké, hogy a hormonjaim is az égben vannak, de akkor is rám fért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése