Tegnap osztálytalálkozó volt. Az első osztályomé. Még mindig különleges. Még mindig imádom őket. Élnek, fiatalok, szépek, boldogulnak. Büszke voltam. Aki meg nem jött el, vesztett. És leszarom.
Csak nem volt kedvem a tömeghez, a végén én hazajöttem, nem mentem bulizni velük.
Illetve Z.-val beszélgettem 2 órát az utcán, ő se ment.
Olyan jó volt most látni. Olyan hihetetlen, de így van. Ezt sem gondoltam volna 2 évvel ezelőtt, mint annyi más dolgot se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése