szánalmas

A Szabad Emberek Magyarországért népszavazási kezdeményezést nyújtott be májusban: „Akarja-e, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya hatályban maradjon, és Magyarország Alaptörvénye ne lépjen hatályba?” 

A javaslatot az Országos Választási Bizottság elutasította, mondván: az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítésére nincs lehetőség, arra való tekintettel, hogy „az Alkotmány módosítása csak az Alkotmányban előírt eljárási rendben, az Alkotmány által feljogosított hatalom által történhet. Az Alkotmány módosítására, illetve az Alkotmány egyes rendelkezéseinek a jövőbeni megváltoztathatóságának kizárására irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye. Az Országos Választási Bizottság megjegyzi továbbá, hogy az Alaptörvény rendelkezése szerint a későbbiekben egyébként sem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosításáról.”

A döntés a még hatályban sem lévő alkotmány alapján hozta az OVB, mert az indoklás NEM A JELENLEG HATÁLYOS alkotmányra hivatkozik, abban ilyen nincs. (Látva az Országos Választási Bizottság rövidítését, már értem is, hogy lehet ez....)

Egyszerűen szánalmas, hogy én ezen csodálkozom. 

A hatalomnak meghunyászkodás örök. És milyen igaz az az elv, amire a diktatúra kultúrpolitikájának kutatása közben bukkantam az egyetemen (ebben): a diktatórikus hatalom nem úgy működik, hogy előír, meg erőszakosan kényszerít, sokkal inkább elvár, és a neki megfelelni akarók önként hódolnak meg, alakítják ki a poklot maguknak. Kár is lenne hitegetni magunkat: mi alkotunk diktatúrákat meg elnyomást. A nemtörődömségünkkel, a lustaságunkkal, a béketűrésünkkel, a gyávaságunkkal, azzal, hogy ha demokráciával foglalkozunk, attól még éhen halunk - a nyomorunkkal, a magunk életének, pozíciónknak, lehetőségeinknek féltésével...  a naivitásommal, én is.

Bármi, bármi megtörténhet. Észre se fogjuk venni, mármint mi, a magyar társadalom. Ehhez vagyunk szokva.