Egy makulátlan elme örök ragyogása
Nem makulátlan, nem örök, ragyogni is ritkán ragyog. Egyébként minden oké.
2011. június 30., csütörtök
csak úgy
Szeretem, ahogy reggel halványan rajtam marad az illata a búcsúcsókból-ölelésből. Egész nap hordom magammal, mint valami kincset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése