most

Túl az érettségin.

Tompa migrén 3. napja.

A hétfő este miatt vakarózom ezerrel: a szúnyogokat észre se vettük. Remélem, nem volt ott videokamera, mert akkor legkisebb bajom a szúnyogcsípések lennének. Két őrült nőszemély ugyan minek esik egymásnak sötét, ellenben attól még nyilvános helyen? Tényleg őrültek vagyunk, az biztos. :) Óvatosabbnak kéne lenni. Bár egyébként nem járt arra senki.

Év vége.

Rohadt fáradt vagyok.

Jön egy bankett egy osztállyal, amiből pár ember max. szimpatikus, de hogy szeretetet biztos nem érzek irántuk, az száz. Na mindegy, eszem egy jót.

Ha jönne egy jótündér, azt kérném tőle, hogy a mai eszemet meghagyva vigyen vissza 15 évvel. Kár volt ezért az elvesztegetett másfél évtizedért.

Másfelől meg lehet, hogy ennyi érzelmi és szexuális nyomor kellett, hogy eljussak idáig. Nem a korommal van bajom, nem a jelennel, hanem sajnálom, hogy nem figyeltem jobban, nem vettem komolyan annak idején a jeleket. Vajon milyenné vált volna az életem mostanra? Lehet, hogy nem is baj, hogy nincsenek jótündérek. Élet van, jelen van. Azt kell tudni megélni.

Ja, és megint olllllyan végtelen bőcs vagyok. :)