A hét első fele igazán jó volt. Komolyan. Ma meg megint olyan sündisznó volt, hogy szinte menekültem tőle. Mit vétek ilyenkor vajon? Mi az, amit nem találok ki, és szerinte tudnom kellene? Néha igazán nehéz vele.
Ahogy találkozunk, látom rajta, hogy ma akármit csinálhatok, semmi sem lesz jó, vagy épp az ellenkezője, minden isteni.
Nagy kérés lenne a sorstól egy olyan ember, akivel könnyebb? Aki mellett nem félek folyton attól, hogy mikor változik át az egész valami homályos erdővé, amiben nem látom az utat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése