Fél napot beszélgettem Em.-vel. Azt hiszem, ilyen mély és őszinte beszélgetésünk még nem volt. Lényegében coming out No.2 volt. Mert ugyan tényeket tudott, de azt, hogy mikor hogy éreztem magam, mikor mit éltem át, és most mi az, ami nem engedi, hogy csak úgy ellapozzam ezt a különös helyzetet az életemből, még nem. És iszonyú nagy feszültséggel járt ez is, noha tőle sem kellett félnem. Baromira nehéz erről a maga valóságában beszélni.
De ő is nagyon őszinte volt. Tán sose ennyire. Két szemérmes ember ritkán beszél szexről...
Azt érzem, hogy K. valahol messze tőlem megállt, és nem tud továbbmenni. Bánná Isten, menjen tovább, vagy forduljon vissza, de ez így olyan nehéz. Minden beszélgetés, amit róla folytatok, olyan élővé teszi ezt a 8 hónapot, minden pillanatát átélem újra, mintha épp akkor történne, mindent, elképesztő hatással és testi válaszokkal, repüléssel, bánattal, gondolatokkal, érzésekkel együtt, és ez most végtelenül nehézzé teszi azt, hogy a botladozását látom.
Figyel engem. Figyeli az utat, amin járok. Figyeli, mi sül ki belőle. Hogy reagálnak az emberek. De néha azt szeretném, bár járná a magáét. Közben meg azt lesem, olvassa -e a blogot. Tegnap mogyorónyi gyomorral ébredtem, és megpróbáltam elvenni tőle a figyelés lehetőségét. De közben ő is küszködik, érzem, és nem bírom leállítani a P.-movie-ról.
De már nem tudom többet bizonygatni, hogy nem térbeli és síkbeli idomok kellenének, hanem ő, mindazzal együtt, amit tudok róla, értek belőle. Értem persze a hasonlatát. Az persze sose volt kérdés, hogy én akarom-e. Z.-val beszélgetve, amikor megkérdezte, hogy én mondtam-e, mit akarok, nem is jutott eszembe, de azóta igen: persze, hogy elmondtam. Egy részeg sms-ben. A kérdés mindig az volt: ő akar-e engem. Én kellek-e. Úgy tűnik, nem. Vagy talán, csak nem akarja, hogy kelljek.
Az éjjel meg azt hiszem, pont jó ütemben szálltam ki az ágyból a srác mellől. Nem érdemli meg, hogy vele tesztelgessem magam. Ezt senki sem érdemli meg. Csábító pillanat volt, de valahogy nem érintett mélyen meg, és nem akarom bántani.
Ezt is elmeséltem Em.-nek. Lassan nyitott könyv vagyok neki. Óvatosan lapozgat... :)
"Nem érdemli meg, hogy vele tesztelgessem magam. Ezt senki sem érdemli meg. Csábító pillanat volt, de valahogy nem érintett mélyen meg, és nem akarom bántani."
VálaszTörlésIszonyatosan büszke vagyok ezekre a gondolatokra.