coming out

Én: Z. ... 20 éves ... lány

Z: tudtam bazzeg tudtam.....

Z: a második dologgal nem leptél meg az elsővel viszont nagyon!!

Z: no, de nem azért vagyok hogy ÉN!?! (sic!!) itten hihegjek

Z: szóval most mi van?

Én: hihegj?

Z: mikor hitetlenkedik az ember

Z: akkor "hiheg" nem rendszeresen veszi a levegőt

Én: nem tudom, mi van

Z: én az ilyen kis teátrális kirohanásaimra használom, lévén hogy általában feleslegesek
Én: az elején rettenetesen pánikba estünk

Z: estünk?

Én: én az egyik pszichológus csoptársamnál kötöttem ki napokon belül, mert azt hittem szétrobbanok. higgasztóan reagált: van ilyen....

Én: ő is meg én is

Z: aha, nos igen....van ilyen....akkor majd mesélek ha érdekel... :)

Z: de pl. beszéltek??

Én: egyébként érdekel. márciusban azért nem meséltem, mert nem akartam, hogy emiatt értsünk szót egymással. enélkül kellett. és nem is kérdeztem.

Z: ki mondta hogy egy nőnemű meleg és egy hímnemű meleg könnyebben érti meg egymást?? de ez más téma

Z: igaz

Én: az a baj, hogy nem tudom, hogy ez következmény az életemben, valami olyan, hogy egyszer csak találsz a szétesett ház környékén, amire már nem is emlékszel, hogy hol állt, egy pincét, csupa fura dologgal. hozzám tartozik? vagy csak ide vetődtem? vagy ez az egész kérdésfeltevés hülyeség?

Én: azt a pl. beszéltek dolgot nem értem

Z: én is feltettem annak idején ezeket a kérdéseket......

Z: a beszéltek dolog arra vonatkozott hogy most mi van köztetek?? mármint bármilyen interakció

Én: nincs. kimondattam vele, hogy békén kell hagynia. abban a formában, amit ő szeretne, én nem tudom fenntartani a kapcsolatot. amilyen formában én szeretném, ő nem akarja. ő nem tud mit kezdeni ezzel az egésszel.

Z: világos, ez volt a kérdés

Z: most akkor mondjam azt hogy (igaz még fiatalabban) én sem tudtam?? :)

Én: Z., soha senkit nem láttam ilyen tisztán. teljesen látom. ezt is értem.  azt hogy azzal próbálkozik, hogy súlytalanítsa, lényegtelenítse. amitől különben megőrülök, mert ez minden, csak nem súlytalan. de ettől még olyan szar, hogy néha azt hiszem, nem tudok még egyet lépni az utcán.

Z: ha ilyen világosan megmondtad a dolgokat akkor nem sok hatásod lesz erre..... tudom hogy szar tud lenni. Ő így védekezik, és emellett tudom hogy különösen nehéz elmenni, de muszáj lesz....

Én: eddig úgy éltem az életem, hogy amit megértettem, azzal tudtam, mit kezdeni, azt tudtam kezelni. előbb-utóbb. most nem így van. ezért is mondom, valamit csinálni kell. csak most minden összeszaladt, és a fejemre esett.

Z: azt hiszem hogy inkább ezek az "idetévedtem vagy ide kellett érjek" kérdések a fontosabbak, konkréten mint személlyel tudod hogy mit kell/akarsz csinálni....

Én: mért nem lepett meg, hogy lány, és mért, hogy 20 éves?

Én: ezt nem értem. mármint, hogy azt tudom, vele mit kell csinálnom, inkább magammal foglalkozzak?

Z: túl sok kérdés egyszerre hogy ne vesz el a válaszokban.. :) kezdjük az elején:hosszabb ideje éreztem hogy ez lehet a megoldás veled kapcsolatban

Z: mert túl fiatal......és hát.....analógiáért kiált a dolog....

Z: és igen szerintem magaddal kéne foglalkoznod mert ezek olyan kérdések amikre meg kell találni a választ nincs mese.....

Én: igen, ez is egy olyan dolog, amire nincs válaszom: miért vagy jóval öregebb, vagy jóval fiatalabb. van bennem valami ami ezeket, hívja, de mi? nem tudom. és ez nagyon zavar.

Én: hosszabb ideje érzed? miért?

Z: ojj, de pszichológusosan fogok hangzani.....gyerekkor....

Én: ?

Z: igen, mert soha nem láttam az életedben pasikat úgy igazán, és utólag visszagondolva, szituációk voltak ismerősek az én későbbi életemből. szerintem - ez az én teóriám, általában és mindegy hogy milyen szexuális irányultság. az ember vagy apa vagy anyafigurát keres, ezért lehet idősebb, fiatalabb pedig azért hogy én éljem meg kicsit az anyám vagy apám szerepét.....

Z: ufff....de sokáig tartott közel azonos korúakkal kezdni bármit is....

Én: pasik azért semigen voltak, mert totál nem találtam magam meg a nőszerepben. K. több nőiességet hozott ki belőlem, mint bármi és bárki

Én: az is valószínű, hogy nem a vesztességgel nem tudok mit kezdeni. az szar. oszt majd lesz valami. de úgy egyébként nem tudom, hogyan tovább. igen. nem ő a kérdés. hanem én.

Z: akkor azért valószínűleg nem csak ide tévedtél

Én: hát ez az

Én: ja, azt még nem mondtam, persze K. is diákom volt.... már leérettségizett. de 4 év alatt ha kétszer beszéltem vele nem iskoláról.

Z: én meg elfelejtettem közölni hogy sejtettem

Z: szóval.... :)

Z: az azért érdekelne hogy nekem miért nem "féltél" elmondni?? 2 éve nem beszéltünk, ráadásul meleg vagyok, ki tudja mit mondhatok.....persze más kérdés, hogy nem vagyok otthon, meg azért kb. tudhattad hogy mire számíthatsz. egyébként nagyon megtisztelve érzem magam

Én: részben azért, mert eddigi életemben azt hiszem, te ismertél igazán. meg biztos azért, mert nem kell félnem, hogy a másik félelme miatt értetlenkedéssel, ítélkezéssel, előítélettel találkozom. arra most semmi szükségem.

Z: értem,

Z: oooohohhhh

Z: nem, mostanában ritkán ítélek, illetve mindennap, csak ha fontos emberekről van szó akkor nem

Z: hát igen, ráadásul ha a szituációról van szó csak akkor is azt hiszem hogy más nem értené

Z: bár azt hiszem nem voltak ilyen gondok

Z: gondolom nem voltál az osztályfőnöke

Én: nem. utánad általában véve métereket léptem vissza a tanítványaimtól. ami különben nem baj szerintem.

Z: gondoltam, ezért is volt kicsit fura, amit mondtál, bár amikor írtad, hogy 20, akkor megvillant egy lámpa

Én: milyen lámpa?

Z: nemtom' sárga....:)

Z: az agyamban :)

Én: mert?

Én: megértettem valamit-lámpa?

Z: mert analógiát vontam

Z: nem, hanem ojej !ugye nem?!-lámpa

Z: de ha nem mondod akkor valószínűleg nem kérdezem meg

Én: mennyiben lenne más, ha mondjuk 30 éves lenne?

Én: azon kívül, hogy immár nyilvánvalóan ki kéne analizálni belőlem valami gyerekkori defektet, amitől a 20 évesekre bukok.... :D

Z: semennyiben, mondjuk akkor nem jártatok volna ugyanabba az iskolába....:) mint diák és mint tanár külön külön

Z: tehát ebben más lenne

Z: és nem adna hozzá még egy problémát a dologhoz

Z: már amennyiben keletkezett ebből probléma,

Z: remélem nem

Z: 20 évesekre???,....... :)

Z: ;)

Én: hogy miért hívott bele az életébe, nem tudom. nagyon gáz a családja, nagyon gáz a z anyja. nagyon-nagyon gáz a múltja. biztonságot keresett, az biztos. valakit, aki adni képes. mert azt se tanult meg, se kapni. csakis kizárólag elvárásokkal találkozott. folyton azt kérdezte tőlem, mit várok tőle? én meg azt válaszoltam, mit adhatok? mi kér?

Z: 20 évesen megértem hogy nem tudott vele mit kezdeni, én se tudtam. és én is mindig ezt kérdeztem.... viszont lehet hogy egyszer el kellett volna mondani hogy mit szeretnél te??!! talán - nem tudom

Én: tényleg nincs harag bennem iránta. jobban megértettem, elfogadtam, mint bárki előtte. mert őszintébb is volt, mint bárkivel előtte. azt is értem, hogy erről se olyan egyszerű lemondani.

Z: szerintem ez tök jó

Én: ezt az elején kérdezte inkább. amikor én csak azt tudtam, hogy kíváncsi vagyok, mi ez. meg repültem benne. semmit se vártam. nem tudtam, mit várok. szép lassan csúsztam bele, és kezdte kitölteni az életem.

Én: ezt se értette ám soha: hogy hogy nem haragszom? mondtam neki, hogy belőlem az már elfogyott. egyszer majdnem megölt. ha megértek valamit, valakit, akkor nem benne csalódom, és nem haragszom. azt már nem tettem hozzá, hogy ettől még fájhat, mert ez már a döntése után volt.

Z: értem

Én: amíg meg nem változtatta a nevét, egészen e hét elejéig, én is ismertem az ő blogját. láttam, hogy totál szét van esve. a pasi, akivel most van, nem tud rajta fogni semmit. és ez szörnyű. mert legalább boldog lenne. vagy minimum kiegyensúlyozott. de nem tehetek semmit, tudom.

Z: ez a legszarabb tudom..... hát most mit mondjak......

Én: semmit nem kell.

Z: butaságokat felesleges írnom  :) gondoltam itt a "tudom" és "megértem" szavakra, szerintem ezt ugyis tudod.

Én: Szóval van mit végiggondolnom. munkával, egyetemmel kapcsolatban. is.

Z: ja igen

Én: a kutatási főnököm egyébként nem lebaszásért hívott, mint 2 nap múlva kiderült, amikor végre felvettem a telefont, hanem mert munka van a szüleim környékén.

Z: ne

Én: mármint kutatós

Z: csak haza ne menj, jó??

Én: a projekthez oda kell mérni menni 4 napra

Z: lehet hogy indiszkrét leszek, de szerintem 4 óra sem tenne jót mostanában tutira nem....

Én: miután nyilvánvaló lett a helyzet K.-val, épp haza kellett mennem.... szerinted? ááá, nem voltam feszült és ordibálós.... és mostanában ha hazamegyek, teljesen szétesve jövök vissza. mintha elszakadna az összes olyan madzag, ami a széteséstől óv meg.

Én: pedig haza kell.

Z: Nem, miért kéne?

Z: tudom, vártalak egyszer kétszer vonatnál...gondolom a helyzet gyökeresen nem változott...

Én: ha nem akarom, hogy szétessen az életem, ha valahogy is egybe akarom tartani, amíg nem teszek valamit magammal, akkor ezt a projektet nem adhatom fel. olyan szégyenérzet fogott el, hogy nem csináltam, szerelem ide vagy oda, leszbikusság ide vagy oda, hogy azt nem bírom el.

Z: ez azért édesen hangzott....:)

Z: :)

Z: de igen, igazad van

Én: ismersz. kézben kell tartanom az életem, azt kell éreznem, vagy teljesen pánikba esek.

Z: akkor viszont valahogy ki kell majd bírni otthon

Z: tudom

Én: mi hangzott édesen?

Z: ez a leszbikusság ide vagy oda....:)

Én: de ez van vazzeg....

Z: tudom

Én: egyszer azt kérdezte K., hogy lehet ezt elmondani bárkinek. mondtam neki, én most nem azon gondolkozom, hogy mondom el a világnak, hogy becsajoztam.... istenem, ma is röhögök.... egyébként nagyon kedves is tud lenni, és végtelenül intelligens. egyiket se hiszi el magáról.

Z: istenem....ezt ismerem..... :)

Én: melyiket

Z: vannak olyan dolgok amiket Te se hiszel el magadról.....

Z: hogy el lehet-e ezt mondani

Z: de most már a másik felét is, hogy most nem azon gondolkozom :)

Én: miután beszéltem a csoptársammal (mint az msn.-ezés közben kiderült, tudja, mit beszél, mondjuk biszex), egyébként én nagyon megnyugodtam. nem arra voltam kíváncsi, hogy lehet ezt elmondani, amikor még azt se tudjuk, mi ez. hanem hogy van. és tök jó, hogy van, mert valami ujjongó döbbenetet éreztem, és nem félelemmel telit.

Z: akkor azt hiszem, hogy a jóval fentebb feltett kérdések feleslegesek is.....

Én: hát lehet

Z: csak még hozzá kell szoknod a dologhoz