Még egyszer valaki megkérdezi, hogy áll az egyetem...?!
Pedig barátok, fontos ismerősök, családtagok, aggódó munkatársak.
Szép, intelligens és racionális érveket tudok sorolni, miért nincs meg még. Tudok belevegyíteni az igazságból is.
A legjobb: "ha már ennyit megcsináltál...."
Elfogyott a türelmem.
Még a végén az arcukba ordítom: önsajnáló, lusta disznó vagyok. Akit mostanában leköt a puszta létezés. Alszom, ahelyett, hogy ezen gondolkodnék. Délután, délelőtt, munka közben, szabadidőben. Nyitott szemmel is. És képtelen vagyok építeni bármit. A felszínen élek. A felszínemen. Hiteltelen minden "értelmes jövőkép de fontos" megjegyzésem.
Ha valami táblát lógatnék a nyakamba, az kielégítené őket?
Nem hagyna mindenki lógva?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése