Egy makulátlan elme örök ragyogása
Nem makulátlan, nem örök, ragyogni is ritkán ragyog. Egyébként minden oké.
2008. február 24., vasárnap
tehetetlenül
Tegnap éreztem magamon az érintését. A csókját. Még mindig görcsbe rándulok tőle. Láttam a szemét, éreztem az illatát.
Erőtlenül ültem a saját képzeletem súlya alatt. Néha úgy érzem, nem bírom el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése