Kár volt azt hinnem, hogy az anyám most az egyszer nem a hibáim sorolásával fejezi ki a törődését. Mi lett volna, ha problémás gyereke lettem volna...
Meg kéne neki mutatnom, hogy mikor írtam arról, hogy otthon beszámoltam róla, hogy Edit nálam lakik. Mert váltig állítja, hogy nem meséltem róla. Ennyire figyel.
Az viszont tény: ha mégegyszer ilyen stílusban és tartalommal beszél a kedvesemről ismeretlenül - akinél kedvesebb, megértőbb, odaadóbb és tisztességesebb embert, magamat is beleértve, nem ismerek - én felborítom az asztalt, a bilit meg ki, és akkor majd lehet csalódottnak lenni, nekem meg az ajtót bebaszni magam után.
szerintem már rég meg kellett volna tenned. mert ennek így sosem lesz vége. akkor meg legalább meglesz a csoda, ami három napig tart.
VálaszTörlés