A lelki erőszak, szintén létező bántalmazási forma, és a következő módokon nyilvánul meg: a bántalmazó letagad lényeges dolgokat, hazudozik, kizárja az áldozatot a gondolataiból, érzéseiből, közben ellenőrzés alatt tartja, féltékenykedik, önálló döntéseit rendszeresen megkérdőjelezi, vagy nem veszi figyelembe. Tipikus játszmája a lelki bántalmazásnak, a partner felelőssé tevése mindenért, az állandó hibáztatás, ilyenkor a bántalmazó még saját erőszakos viselkedéséért is az áldozatot hibáztatja, folyamatosan kétségbe vonja az áldozat érzéseit, tapasztalatait és eleve elzárkózik a problémák megbeszélése elől. További jelei a lelki terrornak a fenyegetőzés, dühös csapkodás, üvöltözés, támadó számonkérés, és a folyamatos ellenőrzés. Egyesek módszeresen elszigetelik az áldozatot, nem engedik, hogy a családjával, barátaival találkozzon. Elolvassák üzeneteit, szélsőséges esetben az áldozatot mindenhova elkísérik, átkutatja a zsebeit, táskáját. Meghatározzák, hogy milyen ruhát vehet fel, hova és kivel mehet szórakozni, sőt akár azt is, hogy milyen újságokat olvas, napilapot, vagy folyóiratot járat, milyen műsorokat néz, és melyik politikai pártra szavaz. Magyarországon megélt tapasztalat, hogy a választási időszakban a kopogtató cédulák nagy részét férfiak töltötték ki a feleségeik helyett is. A témával foglalkozó szakirodalom megemlít még gazdasági erőszakot is, ez esetben a bántalmazó nem engedi, hogy az áldozat dolgozni járjon, ha mégis, elveszi a saját keresetét, közös tulajdonban lévő céggel, házzal zsarolja. Minden kiadást, amire az áldozat pénzt kér, megkérdőjelez, miközben ő maga szabadon költi a saját vagy az áldozat pénzét, sokszor elszórva a család, így a gyermekekre jutó jövedelmet is. Jellemző példa az ismeretségi körömben hallott történet egy jómódú és sikeres ügyvédről, aki feleségét, 3 gyerekének az anyját rendszeresen veri. Arról pedig, hogy az „asszony” ne hagyhassa el őt, úgy gondoskodott, hogy megfenyegette a feleségét: amennyiben elhagyná, lemondhat a gyerekekről és arról, hogy a közös vagyonból bármit is kap, mert ügyvédként „el tudja intézni ezeket a dolgokat”.
Miután az áldozat önérzete - az előbb leírt viselkedési formák rendszeres és módszeres megélése után - a béka feneke alatti szinthez közelít, lassan, de egyre biztosabban elhiszi, hogy bántalmazója nélkül életképtelen és így teljesen kiszolgáltatottá válik. Ha ezek után a testi és szexuális erőszak is bekövetkezik, az áldozatnak az önbecsülés hiánya mellett, a szégyen és a megalázottság érzésével is meg kell birkóznia. Ezek az érzések sokszor zavarttá teszik az áldozatokat, akik képtelenek arra, hogy reálisan lássák saját magukat és a bántalmazót. A félelem a bosszútól, az állandó rettegésben töltök, napok szintén nem könnyítik meg az áldozat helyzetét és azt, hogy reális döntéseket tudjon hozni. Mivel a bántalmazással töltött időszakokat lelkiismeret-furdalás és a „megjavulás” fogadkozásai követik, sok nő ebbe a hitbe kapaszkodik.
Megpróbálja elhinni, hogy előbb-utóbb valóban vége lesz a terrornak, és az erőszaktevő megváltozik, ami persze az esetek nagy részében nem következik be, és a mókuskerék forog tovább. Rengeteg nő tölt el éveket, vagy egy egész életet bántalmazó kapcsolatokban.
És mindez azért érdekes, mert a kedvesem lányai jutnak róla eszembe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése