hétvégi híradó

Az úgy volt, hogy Edit kitalálta, hogy munkát szeretne váltani. Keresgéltünk, kutattunk, találtunk.

Aláírta a szerződést, de hogy ez megvalósulhasson, már felmondott a régi munkahelyén. És ennek ellenére nem jött össze a munka. (A helyzet komikus is lehetne, ha nem a teljes anyagi csőd fenyegetne egy hónapon belül: elfelejtették felhívni, hogy mikor kell kezdenie a munkát, annak ellenére, hogy nekik kellett volna, így egy perc munka nélkül azonnali hatállyal kirúgták.) 

Ígéretekkel tele lett a padlás gyorsan ezek után.

Minden tiszteletem azoknak, akik ezt hónapokig, évekig csinálni tudják. Mert nekem elképesztő mennyiségű erőmet emészti fel, hogy elfojtsam a pánikom, de közben lélekben erősítsem őt is.

Most épp egy újabb helyet néz meg. Nem mondok én már semmit. Az elmúlt hetekben többször örültem feleslegesen. Majd.... ha... akkor. Őt mindenesetre fellelkesítette nagyon. Igyekszem letörni: előbb legyenek a dolgok biztosak. Eleget csalódtunk mostanában. A visszafojtott lelkesedése így kirobbanó szexuális étvágyba csapott át: gyakorlatilag felesleges felöltöznöm... :)

Most meg megyek, sütök palacsintát neki, mire hazaér - magamnak graham-lisztből.... Vajon milyen lesz?

Egy viszont kiderült: nemcsak nekem van titkos rózsaszínű papucsom (Edit könyörögte ki sírva-röhögve-rimánkodva, hogy azt vegyem meg, mielőtt a Hortobágyra utaztunk), hanem neki is, és még cikibb is: szőrös, kacsacsőrrel a fejénél és csillogósan rózsaszín! Háhhhááááá!!!!

Update:
A graham lisztet nem palacsintának találták ki. Ehető, ízre oké, de ha vastagra hagyod, nem sül át, ha vékonyra, ropogós lesz.
A meló meg almásnak tűnik. Ha egyszer kedvem lesz, mesélek a biztonsági őr cégek dolgairól.