Reggel harmatos volt a fű. A cseppek csillogtak a napfényben. A kutya után, lélekben kézen fogva sétáltam a nővel, aki az éjjel úgy szeretett engem, mint senki még. 1 óra volt, mi hullafáradtak az egész napos sütés-főzéstől, de nem a fáradtságtól sírtam.
És hamarosan nem csak a cipőm lesz vizes. Kezdődik a maraton. Ha más értelme nem is lesz, legalább kénytelen voltam megtanulni rendesen úszni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése