Ma bejött hozzám a lány. Hirtelen egymás nyakába borultunk, olyan jó volt látni. Az óráimon is bent ült. Hűledezett. (Miket csinál fél év a nagyvilágban...) Azt hiszem, jól van, abban az értelemben biztosan, hogy fele annyira sem feszült, stresszes, mint az elmúlt négy évben volt. És érdemes volt akkor beszélgetni vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése