2013. szeptember 4., szerda

3. nap

Ha sajnálni akarnám a főnököm,  akkor most megtenném.
A tanárok munkaideje 26 óra, de 32-ig ingyen terhelhetők, afölött viszont nem kéne órát rájuk kiírni, mert a túlórát nem fizetik. Na már most, 3 tanári állást kell helyettesítenünk, amire embert kéne felvenni, de nem lehet, és még két kolléga hiányzik is a héten. Ez ugye 26*5 óra,  ami 130. A fennmaradó óráinknak száma maximum 100. Érdekes feladat ezt szabályosan megoldani. Mindenesetre mindenki mindent tanít lassan.  
De tovább is van. Ma, szeptember 4-en döbbentek rá az állami oktatásirányításban, hogy léteznek kollégiumi nevelőkent dolgozók az iskolákban, akiknek a munkája azért csak kevesebb, ezért mindig is magasabb volt az előírt óraszámuk, mint a tanító tanároké. Amikor nekem 22 volt, nekik 30. Olyan vehemenciával ordították a világba most a 26 órát, hogy a kolesznevelőkét is ennyiben szabták meg. A mai napig, amikor is jött az ukáz: újra kell csinálni minden beosztást, órarendet, mindent, mert mégiscsak legyen 30 óra az.
A főnököm betegesen, de minimum végtelen szervilisen szabály- és utasításkövető. Nem tudom elképzelni, hogy elrontotta volna a beosztást. Sőt, ő nem is fentről kapja az utasításokat, hanem az anyaintézmény vezetőjétől, aki egy erdészeti szakiskola vezetője. Az a nő meg vérprofi, ha 15 éve igazgató, legalább.
Inkább az van, hogy mivel a mezőgazdasági jellegű szakképző intézeteket a vidékfejlesztési minisztériumhoz csatolták, így minket is. Ezen persze takubakuztak hónapokat, mi legyen velünk, mert semmi közünk nekünk a vidékfejlesztéshez, de végül csatoltak minket is. De a vidékfejlesztési minisztérium sosem működtetett iskolát, és fingja sincs semmilyen szabályozásról. Mivel a legtöbb iskolában, ami nem csak kollégium, általában tanító tanárok vannak a kollégiumban, egész egyszerűen nem tudták, hogy van másik szabályozás a kollégiumi nevelőkre, csak kiadták az utasítást a 26 órára "emelésre". Most ért bele a keze a minisztériumnak a bilibe...
Annyira semmit nem tud hova rakni a minisztérium, hogy azt se tudja, hogy kiknek a munkáltatója. És ebben az országban tombol a paranoia, ezért személyenként, általunk kitöltve kérték, hogy mik az adataink névtől a bankszámlaszámig bezárólag. Nem ám elkérik az anyaintézménynél lévő nyilvántartást, nem, külön lapon, kézzel írva, és az aláírásommal elfogadva, hogy a közölt bankszámlaszámra kérem a fizetésem. Szóltam is a többieknek, hogy pontosan írják le, mert gebasz lehet... 
Tényleg Abszurdisztán.
Megyek Salzburgba utcát sepreni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése