Azért sem fogok bezárkózni.
Borús és szomorú, kivert kutya-tekintettel járkálni a világban.
Lesz még több köröm itt belül. Lesznek napok, amikor kardba dőlni volna kedvem. Meg csak vonyítani.
És ami a legfontosabb: hozzá kell még szoknom az érzéshez és tudathoz, hogy nem értem, mi történt. Nekem minden érzelmi katyvasz feldolgozásához eddig elemi létszükséglet volt, hogy megértsem, mi vezetett és hova. Most majd megszokom, hogy ez sem változatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése