Meglátott, és felcsillant a szeme.
Egy nap múlva a pórázon lévő kutya húzta utánam, csak mert elindultam egy utcai kuka felé: falkatag lettem.
Álltunk a Duna-parton a zuhogó esőben, egy esernyő alatt hárman. És az egész olyan természetes volt.
Egyszercsak bekapcsolta a zenét, és táncolni kezdett. Minden mozdulatában annyi nőiesség, annyi érzékiség volt, hogy egyre szárazabb torokkal néztem, mint háremhölgyét a szultán.
"- Akkor ti most egy pár vagytok?
- Erről még nem beszéltünk. Most csak arra vagyunk egyelőre kíváncsiak, hogy milyen együtt."
"Anya! Nem lesz baj, ha így hárman lemegyünk lovazni a jobbikos gyereknapra?" (Gyönyörű világ, hogy egy 11 éves gyerek ilyeneken mélázik...)
Azt hitte, nem tudom feloldani. De fel tudtam. Olyan vigyorgósan büszke vagyok...
"Előbb egy kis csoki, és utána fogyózunk?" :-)
Döbbenten vettem tudomásul, hogy ő az első ember egész életemben, aki magától tudta, melyik film az, amit a kedvencemként emlegetek.
Fagylalt tölcsér nélkül?
VálaszTörlésÉppenhogy azt érzem hogy semmi szirupos nincs benne. Kell a tölcsér, attól nem folyik szét. Nincsenek szép szavak és előre nem láthatóan betartható/betarthatatlan ígéretek, csak két ember, aki élvezi egymást. Vannak korlátok, és ezt most élvezem.
TörlésEzek szerint eltaláltam a filmet?
TörlésMost esett le... Az első megjegyzésed értelme.
VálaszTörlésDe nem.... =)