nonszensz

Pár hete az informatikus kolléga elkérte az e-mail-címem, mindenkiét a tanáriban. Megadtam a polgári-hivatalosat, kollégának miért ne.

A héten kaptam egy levelet a TISZK-től. (Térségi integrált szakképzési központ, ez egy értelmetlen vízfej, amibe az elmúlt évek alatt milliárdokat öltek, hogy majd ez koordinálja a szakképzést a régióban - van mindegyikben, azt hiszem. Csinálni semmit sem csinálnak, volt pár továbbképzés nagy dirrel-durral, meg sok fenyegetőzés, hogy 100 km-es körzetben minek ennyi hasonló profilú szakképzőiskola stb. Mindenesetre több ember élhet ebből jó zsírosan, a mostani kormányzat kb. leszarja, nem jó, mint minden, amit más talált ki.) 

Az e-mailben az volt, hogy ha úgy gondolom, töltsem ki a mellékelt linken lévő kérdőívet. A kérdőív anonim volt, nem, kor, beosztás, ennyi adatot kért. Volt 5 percem valamikor az éjszaka alatt, hát kitöltöttem. Majdnem őszintén. A főnökömről, a kollégáimról. A véleményem 90%-ban felvállalt, de így egybe azért elszomorító volt mindenesetre.

Tegnap a főnököm üzenőfalra írva közölte, hogy a kitöltés kötelező, én meg vállon veregettem magam, hogy túlvagyok rajta. Majd a legbugyutább kollégám közölte, hogy ő kitörölte a levelet, spamnek gondolván. Semmi gond, mondtam neki, átküldöm az e-mailt, és azon ott a link.

Az informatikus kolléga viszont beleszólt: az nem jó, mindenkinek saját linkje van... 

A hivatalos e-mail-címem a nevemből áll. 

Tehát adott egy megfogalmazásában nem kötelező, a főnök által kötelezővé tett kérdőív, ami anonim, csak épp nem az, mert az adott e-mail-címmel beazonosítható.

Nem az a baj, hogy coming outoltam benne: a főnököm nem támogatja a team-munkát, hanem az elv, az egész, ahogy ezt intézik.

Én még mindig túl naiv vagyok ehhez az országhoz, ehhez az oktatásügyhöz, ehhez az oktatásirányítás(?)hoz.

Lassan ott tartok: rohadjon meg az egész rendszer nélkülem. (Osztani kettővel, év vége van, és úgy érzem, hogy a beleim húzom magam után, amin kis pöcsök és pinák ugrálnak, toporzékolva, hogy a 15 egyesükre javítani akarnak, most. De akkor is, marad még elég.)