Alpária

Nem értek azzal egyet, hogy szobrot állítanak Horthy Miklósnak, mert megoszlanak róla a vélemények, de minimálisan történelmileg nem tisztázott egy olyan álláspont a tevékenységével, megítélésével kapcsolatban, amihez viszonyítani lehetne.

Nem értek egyet azzal sem, hogy minden utcasarkon lassan Wass Albert-szobrok nőnek ki a földből, mert az ő munkássága sem egyértelműen megítélt és ideológiai alapokon áll, akár felmagasztalják, akár leszólják.

Minden híres személyiség végigmegy ezen a folyamaton, és kell sok idő, és sokféle rendszer, mire leszűrhető valami közel (de sose teljesen) reális álláspont. Ami nem hitbeli kérdés.

De azzal sem értek egyet, hogy ezeket a szobrokat vörös festékkel kell leönteni. Vélemény persze ez is, jó kis performance-nak tűnhet, de hogy a helyzetet nem oldja meg, az biztos. Főleg mert jön rá válasz, és Raoul Wallenberg szobrán disznólábak kötnek ki. Megint.

Én értem, ha valaki úgy érzi, hogy ez az ország már ilyen viselkedést provokál ki. De az én döntésem az, hogy nem vagyok hajlandó Alpária szabályai szerint élni, viselkedni és reagálni. Ezt másképpen kell.

Lehet, hogy majd egyszer a szögesdrót mögül kibámulva át fogom ezt gondolni, és más álláspontra jutok.

Még nem vagyok ott.