Nem édesszájú az én kedvesem. Cseppet sem. Áááá, nem.
Tegnap baklavát kellett neki csinálnom. Sose csináltam, de sebaj. Ehető lett és brutálisan édes.
Magamnak inkább zabpelyhes-almás sütit csináltam. Az viszont finom.
Érzem az év végi pszichopátiám előszeleit.
Az ébresztőóra pedig méterekkel került messzebb, mert már több reggel volt, amikor nem is emlékeztem, hogy mikor nyomtam ki. Kizárólag azért nem alszom el reggelente a munkából, mert 3 óra ébreszt, és az egyik mindig nyert eddig.
Az érettségin röhögni sincs időm, haladni kell, de nagyon.
És én annyira mást csinálnék. Pl. megtervezném a nappali egész falát betöltő polcrendszer formáját. Átültetném az összes virágot. Kifesteném a konyhát...
Bármi, csak ne betű és ne diák, tahó főnök, személyiségproblémás kollégák, az én gyarapodó személyiséghibáim, melyeket mindezek hoznak ki...
Megyek javítani. Ahh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése