Búcsú a kedves családjánál. Rohanás, főzés, takarítás, mosogatás. Még mosogatás. Valamitől megint hasgörcsök.
A keresztlányoméknál gyerekkergetés a kertben. "Te vagy a fogó!"
Lábkibicsaklás. Reccsent akkorát, hogy zengett a ház. Borogatás, cipóra dagadás, járni nem tudás, majd csodakrém, és lőn menés újra.
Az előszobát kifestettük. A gedvás plafont lesmirgliztuk - megőszültünk fél óra alatt - de a fal ronda felületű maradt. És a megoldás: akkor nem homogén színű lesz. Csodafestőszivacs, csodahenger, és lőn egy fehér alapon sötétnarancssárga-foltos előszoba. Brutál. Mozgalmas, vidám, meghökkentő. Szerelmes vagyok.
Anyám egyetlen baja közben, hogy mikor megyek már el a keresztanyámék vikkendházába. Micsoda blama... A színen meg ki fog akadni. Nem baj, nem kell idejönni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése