Szóval a fürdőszobával kezdődött. Pontosabban a kedves anyukájával, akinek a fürdőszobáját mégsem kellett kifesteni, így megmaradt egy óriás vödör fehér festék, és glettanyag vagy két zsák. Aztán jött a fürdőszoba.
És a történet folytatódott. Tegnap este negyed 9-kor, 12 óra meló után betoppant a kedves, majd közölte: Ő bizony legletteli az előszoba plafonját, van festék, és megcsinálja/juk.
Majd elhangzott a végzetes kérés: Drágám, megnéznéd, hogy mennyire jön le a tapéta? A következő pillanatban ott álltam egy fél négyzetméteres tapétadarabbal kezemben, a lakás elmúlt 40 évének utolsó 2 rétegéből.
Majd elhangzott a végzetes kérés: Drágám, megnéznéd, hogy mennyire jön le a tapéta? A következő pillanatban ott álltam egy fél négyzetméteres tapétadarabbal kezemben, a lakás elmúlt 40 évének utolsó 2 rétegéből.
Szóval így esett, hogy most bokáig állunk a tapétadarabokban, és spaklival a kezünkben rohangálunk fel s alá...
És, nyilván, ez még csak a kezdet...
Mondtam már, hogy kezdtem unatkozni?
Légy üdvözölve a klubban!:)
VálaszTörlésA lakásfelújítás jó muri, pláne, ha nincs dög meleg. Én a konyha és a kerítés újra festésére készülök.
Kitartás! Egyszer csak a végére értek. Akkor meg, kéz a kézben megálltok egy pillanatra, és elmondhatjátok, hogy kettőtök áldozatos, kitartó munkája tükröződik vissza. :)
jaja. sokkal jobb az olyan lakás, aminek minden részéről tudod, hogy ti csináltátok.
VálaszTörlés