Évfordulókra többnyire gratulálni szokás, de ez mégsem olyan. Viszont ennyi idő távolából már eléggé tárgyilagosan tudja szemlélni az ember a dolgokat. Mi változott? Úgy értem van-e olyan, amire azt tudod mondani, hogy azelőtt úgy volt, azóta meg másképp van?
Azt hiszem először a szexualitáshoz fűződő viszonyom változott meg. Nem csak a szexhez, a tevékenységhez, hanem úgy egészen általánosságban, minden, ami a szexhez kapcsolódik. Helye, szerepe lett az életemben. Meg tudtam élni, tudtam vele, és tudok vele mit kezdeni azóta, és a másik emberrel is tudok mit kezdeni, érinteni, nyúlni hozzá. Előtte homály volt az egész, amit sehova nem tudtam illeszteni. Az énképem része az aszexualitás volt. Valahogy minden ehhez kapcsolódó helyzet pánikkal teli, kiszámíthatatlan, görcsökkel teli, ebből fakadóan önbizalomtalan nyomor volt. Akkor két éve meg minden magától értetődött. Ezen meg is lepődtem. Némi görcsölést azért vártam volna magamtól..., illett volna hozzám... :) Mintha kinyílt volna egy kapu, kiszakadt volna egy csomó visszafojtott energia. Ennek a változásnak lett valószínűleg a következménye, hogy magamra is másképp kezdtem gondolni. Nem a testem változott meg, hanem szexuális lénynek láttam és látom magam. Egyébként az, két évvel ezelőtt inkább nyitánya volt egy változásnak, nem maga a változás. Nyitottan megélt folyamatos tapasztalás az egész, táguló, változó határokkal. Változom benne én is, most is.
Ahogy AncsaT írta, borzongatóan szép. :) Éld is meg, a lehető legnyitottabban! Én sem görcsöltem sokat az elsőnél, minden olyan természetes volt. Mint mikor hazaérkezünk. Megkönnyebbülés, melegség, biztonságérzet.
Évfordulókra többnyire gratulálni szokás, de ez mégsem olyan. Viszont ennyi idő távolából már eléggé tárgyilagosan tudja szemlélni az ember a dolgokat. Mi változott? Úgy értem van-e olyan, amire azt tudod mondani, hogy azelőtt úgy volt, azóta meg másképp van?
VálaszTörlésAzt hiszem először a szexualitáshoz fűződő viszonyom változott meg. Nem csak a szexhez, a tevékenységhez, hanem úgy egészen általánosságban, minden, ami a szexhez kapcsolódik. Helye, szerepe lett az életemben. Meg tudtam élni, tudtam vele, és tudok vele mit kezdeni azóta, és a másik emberrel is tudok mit kezdeni, érinteni, nyúlni hozzá. Előtte homály volt az egész, amit sehova nem tudtam illeszteni. Az énképem része az aszexualitás volt. Valahogy minden ehhez kapcsolódó helyzet pánikkal teli, kiszámíthatatlan, görcsökkel teli, ebből fakadóan önbizalomtalan nyomor volt.
VálaszTörlésAkkor két éve meg minden magától értetődött. Ezen meg is lepődtem. Némi görcsölést azért vártam volna magamtól..., illett volna hozzám... :) Mintha kinyílt volna egy kapu, kiszakadt volna egy csomó visszafojtott energia.
Ennek a változásnak lett valószínűleg a következménye, hogy magamra is másképp kezdtem gondolni. Nem a testem változott meg, hanem szexuális lénynek láttam és látom magam.
Egyébként az, két évvel ezelőtt inkább nyitánya volt egy változásnak, nem maga a változás. Nyitottan megélt folyamatos tapasztalás az egész, táguló, változó határokkal. Változom benne én is, most is.
Ahogy AncsaT írta, borzongatóan szép. :) Éld is meg, a lehető legnyitottabban! Én sem görcsöltem sokat az elsőnél, minden olyan természetes volt. Mint mikor hazaérkezünk. Megkönnyebbülés, melegség, biztonságérzet.
TörlésEzt nagyon jól megfogalmaztad. Noha nekem más a viszonyom a szexhez, pontosan értem mit érzel. Ez olyan borzongatóan szép. Köszönöm.
VálaszTörlésKezdek irigykedni :)
VálaszTörlésIrigykedni nem érdemes, az olyan meddő, cselekedni kell, hogy épüljön test és lélek. :D
Törlés