Valamit mondanom kellett otthon, hogy ha egyszer is kitalálják, hogy eljönnek hozzám, ne kelljen a szekrénybe dugdosni életem párját. Gondoltam, az is elég lesz, ha annyit mondok: néhány nap egy héten nálam alszik egy barátnőm, mert itt dolgozik Szegeden. És amikor jönnek, azok pont olyan napok lesznek...
Két kisszéken ültünk, anyám és én, köztünk halomban állt a borsó, amiről a borsóhüvelyeket szedegettük.
- Anya! A héten pár napot nálam alszik egy barátnőm, mert másfél év után Szegeden kapott állást, és nem idevalósi.
- Mit dolgozik?
- Biztonsági őr...
- Nő vagy férfi?!?
- Nő, anya, vannak női biztonsági őrök...
... (csend)
- Nem is olyan öreg még ez a borsó, ugye?
- Nem, anya, nem öreg.
Komoly történetet találtam ki, honnan ismerem, mióta, a lehető legkevesebb hazugsággal, és realitásokkal tele. Kár volt.
Na. Most vagy ennyire nem érdekli anyámat, hogy mi is van az életemben, vagy a lelke mélyén tisztában van a dolgokkal, esetleg retteg tőlük, és ezért nem kérdez.
Mindegy is. A dolgot mostantól tudottnak veszem.
Hmmm. Jó ez a témaváltás. Nekem is volt hasonlóan kreatív, még annó melóban. Paskó rámnéz: "Úristen, maga milyen férfias és nőies egyszerre!"
VálaszTörlésNézek, hallgatok egy sort, hogy erre most mit is illene reagálnom, hiszen se nem bók, se nem sértés, csak ténymegállapítás. Reakció: "Pontgyűjtő kártyája van?"
Utóbbi. :) Úgyhogy tényleg vedd megtörténtnek a tájékoztatást.
VálaszTörlés