Hirtelen megjelent.
Nyitottan fogadtam, mint általában az elején mindenkit.
Órák alatt tágra nyílt a szemem: folytatja a mondataim, én meg tudom, mit akar mondani.
A hangja egy nap múlva már hiányzott.
Elragadt, megszelídített, belém látott. Én meg belé.
Dorombolok napok óta, mint egy kiscica.
És minden, de minden rettenetesen jól működik köztünk.
Mint a borsó meg a héja... (Köszi, Forrest...)
Zuhanok, és közben körbeölel. És puhára esem, újra és újra.
Repülök, és szárnyam az övét érinti.
Szenvedélye csak szítja az enyém. Szenvedélyem csillapíthatatlanná teszi az övét.
A lelkem eközben hihetetlen biztonságban fürdik a szeretetében, szerelmében, figyelmében, aggódásában, gyengédségében.
Megtaláltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése