ágyat

Az elmúlt napok összefolynak.

Bekötöztem egy körmétől megszabadított ujjat... (Biztos kell kondizni, fiaim?) Jelzem: a vértől ugyan nem vagyok rosszul, ellenben lélekjelenlétem a nullához közelít.

Sok csacsogó kiscsaj közt tettem rendet egy kollégiumban valahol Magyarországon.

Az arcomba vágták, hogy milyen jó fej vagyok, és mennyire szeretnek. (És komolyan.) Én meg 12 év után is zavarba jövök a kamaszok ilyen érzelmi kirohanásaitól.

Az óráimon a bolsik átvették a hatalmat Oroszországban, a franciák meg mindjárt forradalmat csinálnak. Párizs egy erkölcstelen és embertelen bűnbarlang, Tartuffe egy hányadék. Az iszlám meg terjed.

Nem értem a számítógépeket az iskolában. Arra már rég rájöttem, hogy a Windows nőnemű, de hogy ennyire...

Letekertem vagy 30 kilométert. Ebből 20-at versenyen. Utolsó lettem, na, de legalább a magamnak szabott időn belül, és közben is nevelve: autók is járnak erre, babáim... Aztán meg a kölykeim kerestem a pusztában, akik épp ugyanezt a távot futották. Viszont nyertek. Az ellenben kacsa, hogy az alföld sík...

Leordítottam Em.-t, mert kicsit kapkod mostanság, és bár azt mondta, hogy jó lesz az én biciklimhez is a pumpa, amit hoz (és én bízva benne, otthon hagytam az enyém), a verseny előtt derült ki, hogy nem, én meg lapos kerekekkel repeszthettem utána. De aztán összeborultunk.

A rendszergazdánk pedig Windows 7-et varázsol a gépemre. (Jó lesz ez nekem? Ne válaszoljatok...)

És most megkeresem azt az ágyat, melyre a címben is áhítozom. Itt van mögöttem egy méterre.

Szép álmokat.