2009. szeptember 24., csütörtök

racionalitás

A tenyerén hordoz. És aranykalitkát gyárt.
Én a kezébe fészkelem magam, és gyönyörködöm benne, ahogy a napfény csillan a rudakon.
De addig kell megmutatnom neki, hogy ez nem jó lesz hosszútávon, amíg nem érzem szorításnak és ketrecnek mindazt, amit most élvezek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése