Egyszerűen megőrülök E.-ért. Sosem volt eddig enyém, amiért megőrültem. A bőrének érintését, az illatát, testének több részletét, mind az 50 kilót viszem magammal mindenhova a sejtjeimben, a fejemben. Azt a hülye makacs fejét is. Azt a céltudatosat, amivel ugyanakkor nagyon határozottan kell bánni.
Néha elgondolkodom rajta, hogy vajon mit eszik ez a nő rajtam ennyire. Persze ez aztán több okból hülyeség. 3 másodperc alatt képes lángba borulni, és esélytelenné válok én is. Na, nem mintha ellen akarnék állni... Bizalmas barátnők a hasammal, meg a nagy fenekemmel... :) És folyton közli: nem érti, hogy mért csak a gizda lehetne szép... A főztömért rajong (kicsit nehéz így nekem tartani a súlyom.... hiába no, a kiegyensúlyozott szerelmi élet árt a fogyókúrának...) és még mindig zavarba jön, ha megérzi, mennyire szeretem.
Én meg csak ülök, és elég gyakran, ha épp nem dolgozom, csak meredek enyhe vigyorral a világba, és még inkább vigyorgok, mikor végigfut rajtam, hogy milyen képet vágna a világ, ha tudnák, mi cikázik a képzeletemben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése