Egy makulátlan elme örök ragyogása
Nem makulátlan, nem örök, ragyogni is ritkán ragyog. Egyébként minden oké.
2008. december 20., szombat
karácsony
Utálom.
Nekem nem a szeretet ünnepe. Hanem a belső magányosságé. A magamra utaltságé. Az egyedüllété. Akárkik is vannak mellettem.
Ilyenkor hiányoznak embe
rek. Em., és persze K. is.
Mindig csak a végét várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése