Én feladom ezt a K. nevű embert. Nem nyúlok utána, noha megint ellökött magától. A kicsi kis támaszt, amit tudok adni, arra használja, hogy elrúgja magát. Ezt én nem akarom többet végigcsinálni. Miért is szelídíteném vissza, amikor felesleges: képtelen szembenézni saját magával. Pedig én tudom, hogy nem szerelmes belém, és még csak fel sem kavar ez a tény. Ő viszont meg sem meri nézni, mit érez. Én az ilyen emberrel csinálni sem tudok mit, és még csak nem is akarom az életembe. Rá kellett jönnöm. Belül tiszta érték, de saját maga szarja le a legjobban. És nyilván nem értette, amikor azt mondtam neki: az én törődésem határa ott van, ahol az övé saját magával: nem tudok helyette törődni a dolgaival. És ha ő leszarja magát, én is le fogom. Pedig én véresen komolyan mondtam.
És még van egy lehetőség. Lehet, hogy nem is szarja ő le magát, csak nekem nem kommunikálja. Akkor meg ezért igazán felesleges minden további energiabefektetés.
Az eredmény ugyanaz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése