Istenem, de elegem van ebből a hullámvasútból.
Túl közel engedtem, túl közel mentem.
Tegnap teljesen úgy éreztem magam, mint mondjuk decemberben: szerelmesnek, vágyakozónak, valamire várónak... És egyszer csak megint megtalált a valóság: ez az egész illúzió... És ő volt az, aki fájdalmat okozott, miatta kínlódom hónapok óta, járom a magam identitászavaros purgatóriumát, most meg mintha kitöröltem volna mindent, az elmúlt másfél hónapot, csak mert úgy beszélgettünk, mint január vége előtt: közelségben, értve, nevetve. Én tudom, hogy neki ez nem ugyanazt jelenti, mint nekem, de nekem ez a közelség vagy elviselhetetlen, vagy lángba borító.
El kell tűnnöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése