2008. március 2., vasárnap

kamaszodom

Most már biztosan. Olyanokat csinálok, amiket sose.
Mondjuk értem magam: annyira elhagyatottnak érzem magam, annyira vágytam arra, hogy valaki törődjön velem. Hát kavartam egyet. Ez az volt. És közben kértem az elnézést folyamatosan... De törődött velem, és kedves volt. Még jó, hogy volt itt velünk más, mert nem tudom, mi történt volna még köztünk...
Elképesztő vagyok azért.
Remélem, nem kavarodik össze emiatt, nem akarnám. Mert én nem akarok tőle semmit. Sose akartam, csak tegnap részeg voltam és szomorú.
De igaza volt: nem tartozunk elszámolással senkinek. Én sem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése