5 hét

Nem is tudom, mitől érzem magam jobban:

• hogy elmúlt a tehetetlenségérzetem: nemcsak háborgok, hanem naponta teszek az ellen, amit tagadok, és teszek azért, amivel egyetértek,
• hogy naponta találkozom a jószívűséggel és önzetlenséggel,
• hogy egyszerűen jónak érzem magam,
• hogy nagyon sokan, ismeretlenek is elismeréssel szólnak arról, amit teszünk,
• hogy eleven létezővé vált a közös gondolkodás és együttcselekvés, és vannak pillanatok, amikor olyanok vagyunk ott a téren, mint egy tudat 3-8 testben, és ez már-már spirituális élmény,
• hogy ismeretlen ismerősökként mosolygunk egymásra,
• hogy országot átívelő kapcsolatokat, majdnem barátságokat szül a helyzet,
• hogy elképesztő energiák forognak közöttünk, és olyan embereket ismerek meg, akik méltán lehetnek példaképek, nem is annyira nekem, inkább azoknak a 10-20 éves kölyköknek, akik szintén sokan előfordulnak az Indóház téren,
• hogy van az a pillanat, amikor 9 óra tapalás után is el tud szállni a fáradtság, és ezt rég éreztem,
• hogy aki igazán fontos ember az életemben, mind mellettem áll ebben, (kivéve a szüleim, de azt hagyjuk: annyira komolyan nézik a Hír Tv-t, hogy az sem tűnt fel, amikor én voltam egy riportban...)
• hogy egy olyan városban élhetek, amelyik minden ellenére emberi tud lenni...

Tényleg nem is tudom.