hányinger

Szégyellem magam.

Lassan bocsánatot fogok kérni az egész világtól, hogy magyar vagyok a többi, magát magyarnak valló tömeg jelentős része, meg az imádott (mindegy milyen színű) vezetőik miatt. 

Lassan gyomorilag undorodom a közélettől; az ilyen videóktól és a Facebook-on alá írt kommentektől; a fölényes okosoktól, akik végtelenül egyszerű megoldásokat és válaszokat keresnek hihetelenül bonyolult problémákra; a birka tömegtől; a megvezethető emberektől; a hazugságtól; attól, hogy senkinek nem tűnik fel rajtam kívül(?), hogy a Fidesz dumája a Rákosi-korszakot idézi (ld. aknamunka...); a diákoktól, akik nem is hajlandóak tudást és információt szerezni a világról, és így újabb generációnyi még butább emberrel leszek körbevéve... stb.

Nincs fekete-fehér, és nem vagyok hajlandó választani sem.

Imádtam ezt az országot, ezt a nyelvet, ezt a kultúrát, de már hetente többször jut eszembe, hogy hová kéne költözni.