de jó

Egy hét múlva már itt leszek.
Igazából mindig is a hegyek vonzottak. Na, jó, a tengert se dobtam volna ki az ágyamból, de amikor Zs. feldobta ezt az ötletet, akkor kb. 5 másodpercig gondolkodtam.
Csupa izgulás vagyunk.
Kissé vicces, hogy miközben minden együtt töltött pillanatban megéljük, mennyire jó együtt, közben folyton azon aggódunk, hogy milyen lesz folyamatosan együtt lenni. Nemcsak 2 napot, hanem többet. Igazából ő jobban aggódik, mintha azt várná, mikor rohanok ki visítva az ajtón, ha éppen nem mosolyog. Drága butám...
De most itt a nyár, én ráérek jó sokat nála lenni, ki lehet próbálni.