időt!

Az elmúlt két hétben gyűjtöttem egy kis alváshiányt; leraktam némi lamináltpadló-szegőt (komolyan, jobban csinálok sarkokat és kiszögeléseket, mint az, aki elvileg ezzel foglalkozik-összegányolta Edit lányának); kifestettük a lány szobáját mindenhol; meglocsolt a sógorom, aki nem is tudja, hogy az; javítatlan dolgozatokat toltam, míg tudtam; nem mentem a családhoz haza húsvétra, ami miatt morcosak; úgy döntöttem, hogy elmúlt a hideg, és levágattam a hajam; minden munkaszüneti napot úgy várok, mintha elpusztulnék nélküle; kedvem szottyant a blogom átalakítani - csak idő kéne hozzá; a politikától visítófrászt kapok, és ma megkérdeztem a kedvest, hogy melyik országban élne szívesen - olvastam a Jobbik legújabb ötletét, hogy miért is kellene börtönbe vonulnom, és a magam eszközeivel küzdök: Az ötödik pecsétet nézetem a tanítványaimmal.

És nem mellesleg 37 éves lettem. Szeretem a prímszámokat.