A héten a kedvesem kijelentette, hogy ő márpedig elvisz vacsorázni engem, sajátkeresetileg. Merthogy stabilan van neki, és nem mellesleg 25 ezerrel kap kevesebbet, mint én a két diplomámmal. (Nem az ő fizetésével van gond, megdolgozik érte, hanem az enyémmel...) Imádtam, ahogyan feszített az étteremben. Annyira büszke volt. Én pedig rá. Aztán a pincér ránk, amikor a meglehetősen nagy adagokat bepusziltuk.
És ez a határozott, büszke nő tegnap az éjszaka felére már csak kimerülten aludni tudott a karjaimban. Ekkor pedig magamra voltam büszke.
Most viszont, ha nem húzok el próbaérettségi-dolgozatokat javítani, de azonnal, senki sem lesz büszke senkire...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése