Valami elképesztően elfáradtam. De megcsináltuk.
Az osztályom meg... Én tudom, hogy jó fejek. Ahhoz képest, hogy két olyan osztályból lettek, akik ki nem állhatták egymást, és fél éve vannak ilyen sokan összezárva egy osztályba, a lehetőségekhez mérten elég jól együttműködnek. Nem is tudom, sejti-e valaki, hogy ez mennyi energiámba, egyensúlyozásba kerül, hisz nincs olyan nap, amikor ne kellene összeszednem őket. Mindenkinek a haja égnek áll időnként tőlük. Nem tanulnak semmi. Sokan vannak. Minden pillanatban a toppon kell lenni, ha róluk van szó, különben káosz van.
A kis disznók viszont olyan korrekten csinálták végig ezt a két napot, hogy nem állta meg senki szó nélkül. Sokkal-sokkal több balhéra számítottam.
A kollégáimmal több bajom volt. Azzal, aki bejön a főpróbára, és beleugat, hogy mi miért nem jó, meg erre nincs idő. Meg azokkal - a főnökömmel is - akik ugyanerre a főpróbára beülnek, és volt-kollégákkal ott röhincsélnek bele a szövegekbe-táncba. Ahh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése