Ma volt a minden évben megrendezett futó- és kerékpárverseny a suliban. Nekem ez gyógykerékpározás volt, mert lelkitámogatás okából a legutolsókkal kerekeztem végig. Gyönyörűek voltak a fák - van előnye is, ha ilyen helyen dolgozol. (Majd fogadtam szintén-zenész - értsd: tuti leszbi, annyira csajcsávó, jobban nem is lehetne - lányommal, hogy jövőre, amikor komolyan is veszem, lenyomom. Valami nagy és sok piába fogadtunk, amit majd az érettségijük után fogyasztunk el. De nem is erről akartam írni.)
20 km-es volt a táv. Kevés lány indult futásban, kettő fel is adta, és az az egyszem maradék is már nagyon kínlódott az utolsó kilométeren. Nagyon lassan jött az autó, ami, mivel utolsó volt, követte végig. Erre pár kölyök futva ment elé, támogatni, a fél iskola pedig kivonult, hogyha beér, biztassák. A nevétől zengett a környék. Jelzem, nem népszerű, fura, mogorva, eléggé visszahúzódó és nagyon lassú tempójú emberről beszélek. Végigfutotta. Menni alig bírt, de végigfutotta.
Sokszor mondtam már rosszat ezekről a kölykökről. Sokszor kívántam a pokolba őket.
Most elég sok dolgot megbocsátottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése