Egy makulátlan elme örök ragyogása
Nem makulátlan, nem örök, ragyogni is ritkán ragyog. Egyébként minden oké.
2011. február 5., szombat
hajj
Istenem, de odabújós kedvem van...
Csak úgy szuszogni a fülébe, és eltűnni az illatában.
Hagyni, hogy simogatása alatt kisimuljanak az idegeim, a ráncaim, az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése