nem értem

A fészbukon rákattant az iskolámra valaki. Létrehozott egy lejárató oldalt. Én meg csináltam egy engem lejárató oldalt (ki más bőrét vigyem a vásárra?), remélve, hogy a diákjaim inkább kedvelnek és tisztelnek, mint nem, és szidom benne magam, hogy kapcsolatba tudjak vele lépni. Egyelőre elhitte, hogy nem igaz a pletyka, hogy tanárral tárgyal, ha az én lejáratásomra való profillal tárgyal.

A jó, hogy a kölyköknél olyan veszettül nagy tetszést nem váltott ki. Sőt, a névtelenség sokukat felháborít.

A jó, hogy szidják az engem lejáratót.

A jó az, hogy cinkos diákjaim vannak, akik tök értelmesen álltak mellém. A másik fele meg szétaszalja a kedves ismeretlent, olyan igazi műbunkón. 

A rossz, hogy épp egy kollégám kotyogta el (tudta vagy kettő akkor, most se több) egyik tanítványunknak , hogy én vagyok a másik mögött. Az egyik vezetőm, és azért beszéltem vele, hogy tanácsot kérjek: mondjuk-e a főnöknek, mit reagálna stb. Gondoltam a tapasztalat, a kor, ilyesmi van neki azért, és meg lehet bízni benne. Ő meg unta, hogy kérdezgették erről, így akarta leállítani. Pedig olyan nyilvánvaló, hogy megbántott szülő, rokon áll a háttérben, azért névtelen. Tehát ilyenről informálni a diákokat épp a mi esélyeinket rontja. Komolyan a hajam téptem, hogy lehetett ekkora barom. És kommunikációs bravúrokat kell csinálnom, hogy ne hazudjam, de ne is ismerjem be, és ködösítsem a szitut.

A rossz, hogy csak épp felháborodni és vitatkozni nem szabad vele. Mármint hivatalos minőségünkben, az iskolának. Pedig hazugságokat terjeszt, de olyat, amit sem ő, sem mi az ellenkezőjét, bizonyítani nem tudjuk. Jobb híján viccet csinálok belőle, meg gúnyolódom.

A rossz, hogy nem értem a célt. Még.

A rossz, hogy beiskolázási időszak van, és pont azért csináltam fészbuk profilt a sulinak, főnöki engedéllyel, hogy elérjük a mai 13-14 éves generációt. És pont ott.... pont most...

A rossz, hogy egy iskolában sok konfliktus, - de legalábbis egy zajos - olyan gyerekkel van, akinek a viselkedése gáz, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a szülő se semmi ilyenkor. És mért gondolja, hogy egyfelől tökéletesnek kell lennie egy fajuknál fogva tökéletlen lények által kialakított intézménynek. Másfelől, hogy csak bennünk a hiba. (Néha én is túl toleránsnak érzem magunkat az olyan diákjainkkal, akik úgy bánnak velünk, mint a mocskos törlőronggyal.)

A rossz az, hogy miközben torzan lát, valami igazságcsíra van abban, amit mond. És épp az emlegetett kollégáimat kerülöm gyakorta, hogy fel ne rúgjam. Mert valóban gáz, amit tesznek olykor.

A rossz, hogy bántják azt a sulit, ahol én tanárrá cseperedtem, most is cseperedem, minden nap, és belém is rúg.

A jó az, hogy igazából élvezem. Nyomozok. :)

A rossz, hogy etikai problémáim vannak a viselkedésemmel.

Mért is lenne egyszerű valami?