Figyeltem ezt a 44 éves nőt, arcán életének küzdelme rajzolta ráncokkal, ezt a szikár nőt, akinek lényéből mégis több nőiesség süt, mint amit rajta kívülről látnál, és a tekintetét, ahogy rám néz és engem lát...
Elnéztem azt a nyugalmat és erőt, amivel mindent csinál, ahogy autót vezet, ahogy szeli a paprikát...
Éreztem minden gondolatát, minden rezdülését...
És három napig kéken világított a színváltós szeme.
Csinált rólam egy képet. Még a fényképezőgép is az ő szemével látott engem.... és mindig is olyan ember szerettem volna lenni, amilyen arról a képről lenéz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése