Gyanúsan jól érzem magam, mióta szakítottam E.-vel. Az utolsó beszélgetésünkkor azt kérdezte tőlem, hogy akarok-e én egyáltalán kapcsolatot. Elgondolkodtam rajta komolyan, mert most olyan szabadnak érzem magam, és jólesik. De nem gondolom, hogy nem akarok. Egyszerűen csak ő tényleg kalitkába zárt, ahogy azt egyszer írtam is, és eljutottam oda, hogy a rácsokat láttam, és nem a rácsok fényesen csillogó belsejét.
Dehogynem akarok én kapcsolatot. Valaki olyannal, aki nem valamit keres bennem, nem vár valamit, hanem meglát engem, ott belül, túl minden álcán, a magam valójában.
Addig pedig pihen a lelkem. És valami megújulásféle van belül. Meg lezárulnak időszakok, a 13 év B.-val, az egy év E.-vel, a majd háromévnyi kapkodás, amióta nem tudtam már tagadni a leszbikusságom magam előtt, és úgy döntöttem, hogy megnézem, mi van azon az oldalon. És talán végre a 35 évnyi kínlódás is a szüleimmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése