közélet

Harcra fel!

A kultúrrendőrség felállítását én már régen szorgalmazom, de sajnos sem én, sem híveim nem kerültek olyan pozícióba, hogy érvényt tudtak volna szerezni ennek a praktikus és közhasznú kezdeményezésnek.

Mondjuk ki nyíltan, a magyar szellemi élet idegen irányítás alatt van már jó ideje, de ennyire a maradék magyar gondolat még a XX. század legsötétebb éveiben sem volt kigyomlálva a közgondolkodásból, mint napjainkban. Mivel politikai és szellemi elitünk idegen, úgy kell cselekednünk, mint hős elődeink a végvári harcok, vagy mint a Trianoni ország csonkítás idején. Példaképeink e téren is Prónay, Héjjas, vagy akár Babocsay László uramék legyenek.

Alakítsunk kis házi kommandókat. Három-négyfős csoportokban fésüljük át a könyvtárakat, és lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás, és ízléstelenség fekélygócait. Ha a kicsempészés nem megoldható, tépjünk a lapokba, firkáljuk össze, szellemi mérgezésre tegyük alkalmatlanná a futtatott senkiházik mocskait, mit hazaáruló médiánk minden szinten propagál.

Ne becsüljük le ezt a feladatot. A világ sorsa szellemi síkon dől el, s nem mindegy, hogy – egyre csökkenő létszámú – fiatalságunk mivel mérgezi lelkületét. Mit ad át a következő (esetleg megszülető) generációnak.

“Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok!” Ez legyen a felállítandó kis szabadcsapatok indulója, kik hősi, szent harcba indulnak a magyar szellemi élet megtisztításáért. Erkölcsi gátlásunk ne legyen. Ezek gyilkosaink, és mérgeiket ki kell iktatnunk a szervezetünkből. Ha már a “magyar” kormány, a “magyar” írószövetség, a “magyar” könyvterjesztők egyesülete ezt nem teszi meg. Mellesleg, ők is kiiktatnak minket, csak jóval nagyobb háttérrel, jóval aljasabban, és még csak nem is titkolva.

A cél az, hogyha egy magyar ember meglát egy esterházy vagy egy bacher kötetet, álmából felkelve is a szemeteskuka felé pislantson, és félig beragadt szemmel, esetleg ásítást elfojtva is egy nagy ívű elhajító mozdulatot tegyen.

Harcba barátaim, csatára, fel a szent küzdelemre!

 (Pozsonyi Ádám a Demokrata c. újságban)

Heine szerint: Aki könyveket éget, előbb utóbb embert is fog...

Egyszerre lázad bennem a tényleg "demokrata", a kultúrlény, a sokszínűségben mindenekfelett hívő, a magyartanár, a történelemtanár, a magyar - legyen az bármilyen színű - kultúra rajongója, az épeszű értelmiségi, igen: a liberális...

Vigyázzatok, emberek... nekem ismerős a szöveg.